Deprecated: Function ereg_replace() is deprecated in /var/www/clients/client90/web3083/web/lap_alap.php on line 17
Író költő drámaíró eposz hexameterben - hegeduscsaba - sokoldal.hu


Üdvözlés
A szerzőről
Publikációk, kritikák
Második kötet ízelítő
Negyedik kötet ízelítő
Hatodik kötet ízelítő
Egy rövid dráma
Egy ballada
Szónokok, az eposz
Költői levelek
Újdonságok, gondolatok
Összes mű
Fórum

The gallery

 

 

There was a gallery, with gorgeous paintings,

Every half a year, new sets of them waiting.

Most people went just by, unattracted by them,

But some with imagination revived the faintests even.

 

Donna, an exquisite woman found little delight,

Till a miracle happened: the Moon stopped by, and the knight.

On the opposite walls hung the two enemies

The full Moon with glory, and the black night with ease

 

Though unseparateable, they’ve divided and went to war,

Donna has been charmed, such paintings were never drawn

By mortal hands, thus, the two must have been encaged souls

Tempting in two directions, to embalm her precious soul.

 

First, the knight accosted her with a strong woven voice

Meet me at midnight Dame!, and I will grant you your mind’s choice.

Later on, as Donna looked face-to-face with the Moon

The celestial body shone and its glimmer grew

 

So the images appeared: I shall come down to you

Even during daylight!, Iff, you choose me to be your knight.

Donna became puzzled and the evening was near

She had to hide in there, no matter what she’ll see…

 

Darkness, knight, Moon came, Donna stood in the hall,

Midnight hour was near, and Donna stood, in the hole.

And when the first sunray came, Donna was not there,

And when the first sunray came, the frames empty ‘n unframed.

 

                                                                                              2009

 

 

 

                        A galéria

 

Létezett egy galéria pazar festményekkel,

Mindegyik fél-évben töltve új készlettel,

Legtöbben csak szétnéztek, vonzódva szemernyit,

bár páran képzeletükkel felkelték még a leghalványabb képeket is.

 

Donna, a tündöklő nő is kevés örömre lelt

Mígnem csoda történt: A Hold s a fekete lovag tért be,

Egymással szembeni falakon függő két ellenség,

A győzedelmes telihold, és a nyugodt sötét éj.

 

Noha elválaszthatatlanok, ketté osztódtak s hadat üzentek,

Elbűvölve Donnát, ily nem emberi ecsettel

Vont képek, miképpen a kettő bebörtönzött lélek, kellett hogy legyen

Két irányba csábítóak, törékeny lelkére balzsamos gyógyszerek.

 

Elsőként a lovag éj szólította meg Donnát erős fonott hangján

Találkozzunk éjfélkor dáma!, s teljesíteni fogom mit elméd kíván.

Később, ahogy Donna a Holddal állt szemtől-szemben

Az égitest ragyogott s csillogása egyre növekedett

 

A képzetek ekképp jelentek meg: Le fogok jönni hozzád

Méghogyha nappal van is!, de csak Ha engem avatsz lovagoddá.

Donna megzavarodott ám az este csak közeledett

El kellett ott hogy bújjon, bármit is lát meg…

 

Sötétség, lovag, Hold érkezett, Donna a teremben állt,

Az éjfél közel volt már, s Donna, az űrben állt.

S az első napsugárkor, Donna már nem volt ott,

S az első napsugárkor, üres keretek rámátlanul.

 

                                                                                       2009