Deprecated: Function ereg_replace() is deprecated in /var/www/clients/client90/web3083/web/lap_alap.php on line 17
Magyar Királyi Lovagló és Hajtó Tanárképző Emlék Egyesület - lovaglotanar - sokoldal.hu

Magyar Királyi Lovagló és Hajtó Tanárképző Emlék Egyesület



Örkényi iskola
Platthy József
Némethy Bertalan
Endrődy Ágoston
Hazslinszky-Krull Géza
Visy István
Tóth Béla
Szemere Csaba
Monspart Gábor
Máchánszky Gyula
Kókay Pál
Keméry Pál
dr. Kósa-Reznek Jenő
Bodó Imre
Magyar Imre
v. Bíró J Árpád
Hargitay Mátyás
Links
Galéria







 

Magyar Királyi Lovagló és Hajtó Tanárképző

Emlék Egyesület

 

Motto: Nem szeretem a lovaglást tudománynak hívni, ahogy néha nevezik,

inkább sportnak, atlétikai tevékenységnek tekintem, amely a legtehetségesebbek

kezében művészetté válhat.

Némethy Bertalan

 

Célunk: az "örkényi iskola" mítoszának, hírnevének újraélesztése és ébrentartása, írott és tárgyi emlékek összegyűjtése és különböző fórumokon megjelentetése, emléktábla állítása, kulturális programok szervezése és lebonyolítása ebben a témában.

 

 

Az örkényi iskola

...Az első kapavágásra 1930. május 17-én került sor, és igen gyors ütemben megkezdődtek az építkezések, olyan formában, hogy a régi épületeket is felhasználták, átalakították az iskola céljainak megfelelően. A telepen elhelyezett négy nyitott lovarda, valamint a terepen levő vágtapálya, akadálypálya, versenypálya, stb. ha nem is érte el a pineroloi színvonalat, annak mintájára létesült. Az olasz mintára lehetőleg mindenütt a természet adta lehetőségeket használták ki, csak az olasz iskolában lényeges szerepet játszó csúsztatót kellett mesterséges kialakítani. Az első időben meglehetősen sivárnak tűnt a homok pusztába épített tábor környezete, azonban az építéssel egyidejűleg fásították is a területet, a lovardák környékét, a vágtapályát stb., noha a fiatal csemeték az első években vajmi kevés árnyékot adtak. A tanárképzőt 1930. szeptember 30-án, némi késéssel adták át használatra. A Lovaglótanár képzőben a tanév augusztus 20-tól július 10-ig tartott. A minimum kétéves csapatszolgálat és az elvégzett equitáció után kerülhettek a tisztek az örkényi egyéves tanárképző-tanfolyamra. Egy évfolyamon általában 9 tiszt vett részt (négy huszár, négy tüzér és egy vonatcsapatbeli;később a létszámot emelték). Az iskolába egy szolgálati és egy saját tulajdonú hátaslóval kellett bevonulni, a többi lovat az iskola biztosította. Az egyéves tanfolyam után a legjobb hallgatók kerülhettek a II. évfolyamra, amely alatt már versenyen is indulhattak. A tanfolyam alatt a legnagyobb hangsúlya reggel 7 órától du. 2-ig tartó lovagláson volt, így a pótló kiképzésben (3,5éves csikókkal), a vadászosztályban (ugrólovakkal), a futószáras (díjlovas) osztályban, a szolgálati ló osztályban, a saját ló osztályban, majd az állami ménekkel végzett munkán volt. A tanárképzőbe vezényelt tiszteken kívül itt helyezték el az olimpiai keret idomító, és ugróosztályát is. Joggal feltételezhető, hogy minden valószínűség szerint ez volt az örkényi intézmény létrehozásának a valódi indoka, mert a XX. század közepe táján semmi más nem indokolhatta egy ilyen nagyméretű és drága katonai lovasoktató-központ létrehozását. Az olimpiai keret díjlovas és ugrólovas csapatra oszlott, a military csapat tagjai pedig a két csapat tagjai közül kerültek ki. Általában 15-20 lovasból állt az olimpiai keret, s legtöbb esetben az intézmény tanárai is tagjaik voltak. Éppen ez okozza azt, hogy igen nehéz ma már megállapítani, hogy egy-egy lovast oktatóként vagy a válogatott keret tagjaként vezényeltek-e Örkénybe (ugyanis a tisztek beosztása, részben előléptetésük következtében3-5 évenként általában változott). A tanárok között szerepeltek, (némileg időrendi sorrendben) Szunyogh Albert (iskolapk.), Malanotti Lajos (tanár, iskolapk. táborpk.), Keméry (Kempner) Pál, Binder Ottó (tanár, iskolapk.),Adda Alfréd (tanár, iskolapk.), Kánya Antal (tanár, iskolapk.), Hanthy László,Endrődy Ágoston, Kókay Pál, Németh Dezső, Reznek Jenő, Hazslinszky-Krull Géza, Bodó Imre, Visy István stb. Örkénytáborban, illetve a magyar lovas kiképzésben minden adott volt, hogy egy sajátos stílus alakuljon ki. Mindenekelőtt a Lovaglótanár képzőhelyszíne: túlzás nélkül mondható, hogy akár az otthonukból, akár az istállókból kilépve, a lovas és a ló máris természetes környezetben, a "terepen"érezhette magát. Ebben a környezetben, amelyben minden a lovaglásnak volt alárendelve, az egykori bécsi iskola felfogása szerint kiképzett tanárok a campagne lovaglásba, a klasszikus iskolába építették be a fiatalabb nemzedék olasz iskola szerint "természetes lovaglás" elveit, ami elsősorban a lovak alapkiképzésében érvényesült. Az idősebbek megértették és elfogadták az újat, míg a fiatalabbak, saját tapasztalataik alapján is rájöttek, hogy nagyon jól összeegyeztethető, sőt egymást kiegészíti, és az igazi korszerű felkészülést jelenti a klasszikus elvek alapján idomított lovakkal való ?természetes lovaglás", azaz az ugrásokon és a terepen végzett gimnasztika, ügyesség és izomfejlesztő gyakorlatok. Része volt ennek a kiképzésnek a galopp-versenyek úrlovas48 számaiban, a "zászlók közötti" (gát- és akadály-) versenyeken, továbbá a nagyon fontos őszi falkavadászatokon való részvétel. Érdemes megjegyezni, hogy a sportlovak is részt vettek az őszi falkavadászatokon, s az itt szerzett lendületet és menőkedvet használták ki a téli idomító munkában. Az iskola azt vallotta, s ebben nem különbözött a többi iskolától sem, hogy minden lovat azonos módon kell kiképezni egy meghatározott szintig, s csak a kiképzett, jól idomított lóval lehet valamilyen irányba,(díjlovaglás, díjugratás, military, sőt galoppverseny) folytatni a munkát. Az örkényi kiképzés során nemcsak az alapmunkával, az alapkiképzéssel ismerkedtek meg az iskola növendékei, hanem a magasabb szintű "folytatásban" is (a lóhasználat, a sport minden ágában) részt kellett venniük, s a leg-magasabb szinten kellett "érzést" szerezniük. Ez határozta meg az örkényi lovasok szemléletét: bármilyen munkát is végeztek, mindig az idomító, a terep, az ugró- és a galopplovas szemléletével, érzésével dolgoztak. Mindezekhez még hozzá kell vennünk a katonai fegyelmet, ami a lovaglótanárok kiképzésében érvényesült. Mindenkinek úgy kellett lovagolnia, ahogy azt a lovaglótanára megkövetelte. Ennek következtében noha, mint sportolók később teljes önállósággal dolgoztak - a magyar lovasokat mindig egységes stílusuk jellemezte. Az örkényi iskola módszerét megteremtőik es tanítványaik soha nem tartották különösnek, speciálisnak, egyszerűen csak a helyes lovaglásnak mondották. Az örkényi tanárképző fennállása mindössze 14 tanévet (a PIK éveit is számítva 23 év) tett ki, amelyből öt háborús esztendő volt. Az, hogy ezen rövid idő alatt egy iskola alakult ki, az már csak működése megszűnése után vált egyértelművé. Működése alatt ugyanis nem sok kiemelkedő sikert értek el a magyar lovasok: díjugratásban mindössze egy Nemzetek Díj első helyezését csapat (Salzburg, 1931), egy Nemzetek Díjában való egyéni első helyet (Aachen, 1935. Schaurek 0., Mr. Spokes.), egy olimpiai bronzérmet (Berlin, 1936), valamint militaryban olimpiai 5. helyet sikerült szereznünk. De az iskola várható hatásáról Reznek Jenő 1931-ben már a következőket írta: ?...most van az az idő, mikor a lovaskiképzés helyes alapokon(modern viszonyok között) megkezdődhet és felépülhet, de ezért ne legyünk túl nagyigényűek kezdetben azokkal szemben, akiknek az új, helyesen fel-épített kiképzésről világviszonylatban kell számot adniok, mert egy ugrásszerű fejlődés máról holnapra be nem következhetik, hanem csak pár év múlva lehet ...számon kérni és követelni az átlagos, világviszonylati nívót. Örkény igazi sikere és az "örkényi iskola" mítosza, hírneve a második világháború után keletkezett, elsősorban Némethy Bertalan, Endrődy Ágoston, Hazslinszky-Krull Géza és Visy István sikerei nyomán....

(Ernst József)








www.lovaglotanar.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!